Blogok

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben írni fogok a nagykövetségen
tett látogatásomról, és az első jógaórámról. Nem lesz túl izgalmas azt hiszem,
mostanában elég adrenalinmentes napjaim vannak, nem is tudok nagyon másról
írni. Lássuk:

Rohor há? Kárgát. Romeli száti? Áti dá óci. Me mindá báli! Me vár Ákos:)

Remélem mindenkinek jól, és szép időben telt a vasárnap. Van
pár jó hírem, ezekkel kezdem:

1. Megvannak a csomagjaim. A postán voltak. Tamar normálisan
viselkedett, egész jól vezet. A főpostájuk olyan, mint körülbelül egy western
filmbéli posta. Szimpatikus voltam a néninek, így elengedte a tárolási díj
felét, mivel már egy héttel ezelőtt megérkeztek. Úgyhogy most van egy csomó hasznos
kis dolgom. Légpacsi Egervárra!

Szúúúúszááásziaaasztoook:) Vágjátok van ez a dolog, amit úgy
hívnak: csomagküldés. Vagy postázás. Na nekem most van ilyen dolgom. Egy kisebb
és egy nagy. Tele klafa cucokkal. Fel is lettek ezek adva otthonról. Több mint
egy hónapja nem érkeztek meg. És tudjátok miért nem? Mert drágaaranyosegyetlenpicikeédibédi
mentorocskám nem volt képes megadni a helyes címét az irodának. Nem. Nem
ajtószámot tévesztett. De még csak nem is házszámot. Utcanevet pajtikáim,
utcanevet! Sírjak vagy nevessek? Jógázom. Szombaton kezdem. De nem az ideg
miatt. Lábam rosszul muzsikál, nem találom az ütemet. Tudjátok merre vannak a csomagjaim?  Nem, én sem. Oké már rég be kellett volna
mennem a postára, és akkor talán előbb kiderült volna, hogy nem Asatiani
utcában van az iroda, hanem Kazbegiben. Értitek odajönne hozzám a mentoráltam,
hogy Ákombákom ugyan add már meg az irodád címét, hadd küldjenek nekem csomagot
az ősök. És akkor én Kazbegisztán utca helyett, MaszatJani utcát diktálnék be

Sziasztok blogfüggők:) Remélem minden okés otthon! Ebben a részben
befejezem a félbehagyott történetet a trainingről. Pár szóban az előzményekről,
hisz már rég írtam az első részt: korai kelés, találkozás 2 önkéntes lánnyal a
pályaudvaron, 5 órás utazás kisbusszal, érkezés Zugdidibe és a tavaszba, ahol
találkoztunk a szervezetem elnökével, majd onnan egy személyautóval Anakliába
egy nagyon hangulatos úton.

Hey!  Szombat este sikeresen megnéztem a meccset, majd vasárnap arra ébredtünk, hogy nem működik a net, elszakadt az ősrégi hosszabbító:P Tegnap estig nem is volt áram, ekkor kapcsolták vissza. Nagyon ramaty idő van, fúj a szél, esik az eső. Tegnap ismét elmentem fodrászhoz, adtam a srácnak még egy esélyt, mit ne mondjak majdhogynem tökéletesre vágta a frizimiskámat, győztem hálálkodni. Csütörtökön megyek majd egy fotókiállításra, melynek témája a nők lesznek. Mi más?:) Ma evótam megvettem a jegyemet a Dinamo stadionnál a szombaton esedékes Grúzia-Horvátország meccsre, 10 lariba fájt, a felső karéjba szól. Úgy néz ki egyedül megyek. Mármint rajtam kívül lesznek még vagy 50 ezren, ismerős nélkül megyek, sokalták a jegyárat. Nem próbáltam meggyőzni őket, hogy szerintem egy 50 ezer fős grúz szurkertábor által teremtett atmoszféra maradandóbb élmény lehet, mint pl 80 szál cigaretta, sebaj.

Sziasztok! Sajnos tegnap reggel óta nincs áramunk, mert az irodai barátaim nem fizették be időben a pénzt. Két napos késés van megengedve, ha nem fizetsz rögtön kikötik. Viszont ha internetet akarsz beköttetni, arra heteket várhatsz. Tök jó. Van egy titkos ki szoba az egyik fal mögött, ki kell venni a gipszkartont, így lehet bejutni. Ezt ma tudtam meg. Ott találtunk egy meglehetősen hosszú vezetékkel rendelkező hosszabbítót, úgyhogy nekivágtunk a lépcsőháznak, hátha valaki megengedi, hogy bedugjuk náluk, így legalább netünk lesz. Mindenki nemet mondott az emeletünkön, úgyhogy az alattunk lévőkhöz is bepróbálkoztunk. Ő azt mondta okés, ha fizetjük 3 napi áramját. Oké persze csak csináljuk már. Adott egy cetlit meg egy tollat, mondta menjek le írjam fel mennyinél van a mutató. Lementem, megnéztem kb milyen gyorsan pörög, gyors kiszámoltam mennyit mehet egy nap, úgyhogy felírtam a kb 1 nappal későbbi állást, majd kap egy táblacsokit.

Viszontlátásra! Na jó ennyire rövid nem leszek. Megígértem h írok, írok is de sajna a sztorit nem tudom folytatni ma, képzeljétek két gyönyörű 25 éves grúz csajjal vacsoráztam egy olyan helyen, ahonnan ráláttam a városra, ők fizettek mindent, mondták hogy legközelebb buliba megyünk. Még a taximat is fizették hazafelé. Ja egyikük a különangol tanárom Tata B. a neve. Most értem haza, és itt van megint a magyar leányzó Kata, és jött vele István is, plusz egy lenygel és egy francia vendég. Itt alapozgatnak, úgy néz ki Osmandassal mi is belemegyünk velük az éjszakába, úgyhogy holnap kihagyom a sulit, mert holnap beteg leszek, vagy hasmenésem lesz, vagy a kutya megette a házimat. Vasárnapig lesz időm eldönteni melyiket kamuzzam, mert ekkor van a következő jelenésem a suliban, faültetésen kell segédkeznem. Amúgy meg benn van a szerződésemben, hogy 2 egymást követő napomnak szabadnak kell lennie.

Hellosztoksziasztokszevasztok! Ez a 30. napom, úgyhogy eme
jeles nap alkalmával úgy döntöttem, írok végre egy új bejegyzést. Most nézem
múlt kedden volt a legutóbbi, repül az idő.

A templom és csodás fotós pillanat.Kipróbáltam a képfeltöltést, elég macerás, maradjunk abban hogy ide nem fogok feltölteni képeket, a facebookomra viszont annál többet. Remélem mindenkinek van aki olvassa, ha esetleg mégsem, attól elnézést kérek. Ez egyébként a ház:)