kell egy kis áramszünet

Sziasztok! Sajnos tegnap reggel óta nincs áramunk, mert az irodai barátaim nem fizették be időben a pénzt. Két napos késés van megengedve, ha nem fizetsz rögtön kikötik. Viszont ha internetet akarsz beköttetni, arra heteket várhatsz. Tök jó. Van egy titkos ki szoba az egyik fal mögött, ki kell venni a gipszkartont, így lehet bejutni. Ezt ma tudtam meg. Ott találtunk egy meglehetősen hosszú vezetékkel rendelkező hosszabbítót, úgyhogy nekivágtunk a lépcsőháznak, hátha valaki megengedi, hogy bedugjuk náluk, így legalább netünk lesz. Mindenki nemet mondott az emeletünkön, úgyhogy az alattunk lévőkhöz is bepróbálkoztunk. Ő azt mondta okés, ha fizetjük 3 napi áramját. Oké persze csak csináljuk már. Adott egy cetlit meg egy tollat, mondta menjek le írjam fel mennyinél van a mutató. Lementem, megnéztem kb milyen gyorsan pörög, gyors kiszámoltam mennyit mehet egy nap, úgyhogy felírtam a kb 1 nappal későbbi állást, majd kap egy táblacsokit. Remélem nem ellenőrzi le, ha mégis, megmondom elnéztem. Éljen a fair play! Viszont a vezeték nem volt elég hosszú, ezért az erkélyen engedtük le hozzá, miután a fél nappalinkat szétbontottuk. Pont be tudta dugni, úgyhogy most alulról jön az áram, remélem nem gondol majd egyet meccs közben, és húzza majd ki:) Persze csak viccelek, jó arc hogy segít, tisztelet neki.

Viszont így is csak a net megy és a gépek, meg a tévé. Szerencsére a meccset meg tudom nézni este, de sötét van mindenhol, gyertyákkal világítunk, tiszta középkor. Tegnap mikor felhívtuk Tamart, hogy mi a helyzet, mondta hogy 10 perc és visszahív, felhívja az áramosokat. Másfél óra múlva felhívott, hogy mi is a lakcímünk... Köszi a segítségét ismét:) Sara nem is bírta a hadiállapotot, úgyhogy átment a szomszéd önkéntes lakásba, amelyiket egy másik szervezet bérel, de jóban van velük. Egyébként 4 napja sír, szakított vele az otthoni barátja. Ma elmentem vele futni, vagyis ő futott én meg sétafikáltam. 10 perc sétára van egy nagy ex-lóversenypálya, elég sokan járnak le oda sportolni. Azt hiszem már említettem, hogy itt a rugby a legnépszerűbb sport, rengeteg srác játszott ma ott. Volt valamiféle meccs is, enyhe túlzással 1 percenként 2 percet állt a játék, mert folyamatosan csontig ütközték egymást. Aztán volt 2 srác aki benzines távirányítós repcsizett, őket is sasoltam egy ideig.

Most írt rám az egyik diák, hogy holnap elmarad a faültetés, mert már elültették őket. Ha nem lép be holnap reggel kelek potyára. Annyira bírom ezt grúziában, hogy nem ismerik azt a szót, hogy információ adás, vagy egy kicsit is gondolkodás a más fejével, határidőkről nem is beszélve. Például ha megbeszélek egy grúzzal egy találkát jövő hétre, az részéről annyit jelent, hogy talán majd összefutunk valamikor a jövőben, de ilyet hogy üzenjen ha nem jön, kizárt dolog. A másik amit nagyon bírok, a kegyes hazugságaik. Annyira bénára sikerednek folyamatosan, hogy az nem mindennapi. Oké hogy élnek vele, de ha én használom ezt, megpróbálom tartani magam az eredeti verzióhoz, és azt végigvinni, de még erre sem veszik a fáradtságot. Borzalmasan lusta népség. Persze mindegyik pontnál tisztelet a kivételnek.

Kajapénzemet rendesen megkaptam, azzal nincs probléma. Viszont már több mint egy hete kérem, hogy szerezzenek be egy porszívót, és egy vasalódeszkát. Komolyan mondom úgy néznek rám, mintha egy idegen intelligens civilizációból jöttem volna. PORSZÍVÓÓÓT??? VASLÓDESZKÁÁÁT??? Egy hete mondták hogy okés megnézik as költségvetést, ha van rá pénzük megveszik. Grúz tempóval 4 nap alatt sikerült is megnézniük "budget"-et, és világvége hangulatban fogadtak. Ákos nagyon rossz hírünk van... Gondoltam valaki feltörte a számlájukat, és odaveszett az összes pénz az "én" (mivel az csak közvetetten az enyém) x ezer (x egyenlő z plusz kisebb 5 nagyobb 3:) eurómmal együtt, amit az EU utalt költségekre nekik. Na szóval a rossz hír annyi volt, hogy sajnos nincs pénzük ezekre a dolgokra, és ezt a könyvelőjük (accounter gondolom azt jelenti) üzeni nekem. Wao mondom milyen luxus ez az ország, csak gyémántkövekkel dekorált porszívókat lehet kapni, és tömör aranyból készült vasalódeszkákat. Nagyon udvariasan megtudakoltam, hogy megkapták-e a pénzt az úniótól (tudtam egy részét már igen), mondta igen, de csak a 30 százalékát. Aztán szintén nagyon udvariasan és teljesen higgadtan utaltam rá, hogy én szerintem a 30 százalékából kéne hogy fussa ezekre. Erre felcsattant, hogy mikor ő lengyelben önkéntes volt, neki sem volt porszívója, és hogy ezek felesleges dolgok. Ha nem lennék úriember, itt megkérdezhettem volna, persze ez csak vicc, hogy ő miért nem él barlangokban mint az ősemberek, ők is megvoltak minden elektromos eszköz nélkül. Kérdeztem neki vannak-e ezek otthon, mondta hogy igen (mér nem mondta hogy nem?), mondtam neki adja kölcsön legyen szíves, mert ezek szerint nem használják ezeket. Erre mondta hogy megkérdezi mégegyszer a könyvelőt. Nem akartam átesni a másik ló túlsó oldalára, nehogy szemtelennek tűnjek, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy oké szeretnék beszélni a könyvelővel, akinek előtte mondta a nevét is. Erre mondta, hogy majd hétfőn beszéljek az elnökkel. Lehet ez a könyvelő dolgozik a télapónak is... Szóval igazából csak annyit akartam ezzel, hogy szerintem egy önkéntes állás nem egyenlő azzal, hogy igénytelen magára az ember. Például elromlott a retyólehúzó, ezért nem is szóltam egy szót sem, mert vödrös megoldással hiba nélkül meg lehet oldani a dolgot. Viszont egy seprűvel amivel a lepotyogott hagyma héját nem tudtam összeszedni, elég nehéz lenne feltakarítani a port. És ha valamelyikőnk megmozdít valamit a szobában, 2 percig fuldoklunk míg leülepszik a por, nem hiszem hogy túl egészséges lenne a mutatvány. Nem tudom ti mit gondoltok erről a dologról, szerintem ez alap dolog 2011-ben, még Grúziában is.

A csomagjaimról már nem is beszélek, szerintem anglia-usa-japán-kína-tibet-irán-grúzia útvonalon jönnek, de lehet benéznek még egyet a szibériai télbe is, hogy a szalámik meg ne romoljanak. Lassan 1 hónapja jönnek. Segáz:)

Na megint elpötyögtem itt az időd csupa haszontalan dologra, és mivel nem bővelkedünk fényforrásban, abba is fejezem, nem szeretnék úgy járni mint sok író és költő, akik gyertyafénynél működtek éjszakánként, és nagyban romlott a látásuk. Rájöttem arra is, hogy felesleges megígérnem, hogy mikor írok legközelebb, mert nem tudom betartani, párszor önhibámon kívül. Meg egyébként Louis Hinnant is csak 30 bejegyzést készített 2 év alatt ZTE-s sikerévei alatt:) Minden napról készítek kis címszavas feljegyzéseket, úgyhogy minden fontosabb dolog megvan, ám elkpzelhető, hogy csak a következő évtizedben lesz vége a blogomnak. Tudjátok, a jó dolgokra várni kell...