Cristina Spanyolországból

Szia Magyarország!!!!

Cristina Rabasco vagyok Spanyolországból és a Compass Egyesületnél dolgozom önkéntesként Kaposváron.

Megpróbálom valamennyire bemutatni magamat, hátha érdekel valakit az életem, de az is lehet, hogy nem. Mindegy, azért elkezdem. 

Almoradí városában születtem Spanyolország dél-keleti részén a Valencia autonóm közösségben található Alicante tartományban. Szülővárosomat egész évben a forróság és turisták hada jellemzi, ahol számos angol és német közösség telepedett le. Mégis amikor otthon vagyok, a legtöbb időt Guardamar Del Segura-ban töltöm a szüleim kis apartmanjában, ami szintén a tengerpartjáról és szórakozóhelyeiről híres. Kriminológiát tanulok a Murciai Egyetemen, így a szorgalmi időszak alatt albérletben lakom ebben a kis, édes tartományi fővárosban. 

A nemzetközi utazásomat Thesszalonikiben (Görögország) kezdtem az Erasmus keretein belül, majd ezt követően Tylos szigetén önkénteskedtem, mint nyári táborvezető. Itt részt vettem a 2007-es peloponnészoszi tűzvész megfékezésében, mely elzárta a félsziget nagy részét. 

Görögországban rengeteg emberrel találkoztam mindenféle országból, akikkel sok időt töltöttem együtt, és akik közül páran EVS önkéntesek voltak. Amikor találkoztam ezekkel az emberekkel, rögtön felkeltette az érdeklődésemet az EVS. Amint befejeztem a tanulmányaimat, azonnal indultam is ebbe az általam teljes mértékben ismeretlen Közép-európai országba.

Szerettem Magyarországot az Erasmusból ismert magyar barátaim miatt, akik jelenleg szintén a világot járják. Egyikük Budapesten lakik, ami hosszú ideje a legbámulatosabb főváros, amit valaha láttam. Most hogy itt élek, rá kellett jönnöm, hogy nem könnyű bekerülni egy magyar baráti körbe. A közös nyelv hiánya a legnagyobb akadály a külföldiek és az itt élők között, de lépésről lépésre, és némi türelemmel képes lehet bárki barátokat szerezni, amelyek talán örökké is tarthatnak.

Még soha nem láttam annyi havat és soha nem fáztam még ennyire, mint itt, de mára már úgy érzem bármit képes vagyok túlélni. Eddig olyan alkat voltam, aki nem ment iskolába, amikor esett az eső, nem is volt olyankor nyitva… Ez különös jelenségnek számított a városunkban, nem mis fordult elő évi négy alkalomnál többször. Most viszont megmászok egy egész hegyet hóval borítva és profiként hócsatázom akárkivel. 

Tulajdonképpen, ha most még nem is veszem észre, úgy gondolom rengeteg dolgot tanultam az EVS-em alatt, még a nehéz pillanatok és az erős honvágyam ellenére is. Végülis már tudom, mit nem szeretnék a jövőben, és el tudom dönteni mit akarok elérni. Ami biztos, hogy folytatom a nemzetközi utazásaimat még pár évig, kisebb megszakításokkal, hogy befejezhessem a tanulmányaimat és így nemzetközi köztisztviselőként dolgozhassak, talán pont egy börtönben. Nagyon szeretnék olyan emberekkel dolgozni, akiknek nem adatik meg sok lehetőség, vagy akikkel elbánt az élet. 

Magamról nem tudok túl sokat mondani, de szívesen látok minden érdeklődőt, és válaszolok a kérdéseitekre, amikor csak akarjátok. Annyit azért mondhatok, hogy egy rendkívül makacs személyiséggel találjátok majd szemben magatokat!!!