Magyarország Evs tükrében.

Az eleinte lassúnak tűnt percek is felgyorsulnak, és a napok is hiába hosszabbodnak, mégis minden olyan gyorsan telik, vészesen közelítve a búcsú pillanatához. Egy év magyar földön. Nagy bőröndöt hoztam, hogy majd amit összevásárolok legyen miben haza cipelni, de mindhiába, mert a bőrönd nem ruhákkal, sőt csecsebecsékkel sem telik, mégis nehéznek érzem...mert tele van minden olyan értékkel, amit nem lehet megvenni, de olyan értékekkel, amitől az ember többnek és erősebbnek érezheti magát.

Amikor elindultam csak arra gondoltam, hogy jó lesz, külföldi emberek, egy más szakmai tér, s a vágy, hogy új ismeretekre tehetek szert. Most viszont, amikor már a „Final report"-ot írom a nemzeti irodának, s arra kérnek, hogy röviden foglaljam össze az egy évet, elakadok, mert fogalmam sincs, hogy lehetne azt a sok dolgot, eseményt összefoglalni. Helyette csak mosolygom, s így szemem előtt újra és újra felröppennek az emlékek, mint: a bolondkodások, a hasat rázó nevetések, a táncok, és még tovább sorolhatnám, akár holnap reggelig.

Mégis, ha megkérded mi jutna eszembe először, ha EVS programomra gondolok, azt felelném: „kulturális sokszínűség"- egy év alatt nagyon sok fiatallal találkoztam, akik szerte a világról érkeztek Magyarországra, akikkel barátságot kötöttem, így bárhová megyek a világban, mindig lesz egy ismerős arc. Másodiknak említeném a személyes fejlődést, mint egyes gátak lerombolása, a határok átlépése, nyitottá válni a világ és a lehetőségek felé. Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom a sok biztatásért, segítségért: Eglyné K. Andreának, Lechnerné Zsuzsának, mentoraimnak Kovács Dórának, és Kádas Áronnak, pótmamámnak Tanai Ildikónak, hugicámnak: Tanai Tündinek, és mindazoknak akik a Compass Egyesületben tevékenykedtek. Ez úton is köszönök mindent. Utoljára hagynám az önkéntes társaimat (Isa, Rui, Ramy, Ani, Cris, Laci, Jessie, Eylem, Volcan, Nazli,Gamze, Kvancsi mancsi Emre baba és Cigdem), akikkel úgy az örömben, mint az ürömben osztoztunk, akik igazi társak voltak, akármennyire is más kultúrából jöttek és nagyon fognak hiányozni!!

Egy év egyedül egy országban, még ha ezerszer is voltunk ott előtte is nagy szám. Rátalálni az igazi kincsekre, megtanulni élni, felnőni csak úgy lehet ha az ember meri megtenni a lépést, az EVS pedig egy ilyen lehetőség, megéri nem kihagyni!

Márton Emőke